Az ipargazdasági Kutató és Tanácsadó
Kft. munkatársai az elmúlt években több ízben szembesültek azzal a problémával,
hogy a vállalkozók a kis- és középvállalkozások indítási-, valamint felfuttatási
szakaszában az üzleti terv, illetve a piaci helyzetfelmérés elkészítése során
komoly információhiánnyal küzedenek. Ezért az Ipargazdasági Kft. a Gazdasági
Minisztérium támogatásával a kis- és középvállalkozókat segítő kézikönyv sorozatot
indított útjára. A sorozat indításának célja, hogy segítse a kis- és középvállalkozások
piacra jutását, az EU csatlakozásra való felkészülését, illetve átfogó képet
adjon az olvasó számára az adott ágazatok jelenlegi helyzetéről, fejlődési kilátásairól.
Ez a cikk a textilruházat szakágazatról szóló kiadványban foglaltak eszenciájának
néhány kiragadott részletét ismerteti röviden.
A textilipar és a ruházati ipar a korábbi években a termelés, a foglalkoztatott
létszám és az export értékesítés területén meghatározó szerepet töltött be a
magyar gazdaságban. A technikai fejlődés, a robbanásszerűen belépő új ágazatok
megjelenése a hazai textil- és ruhaipar számára is kedvezőtlen irányú folyamatokat
indítottak el. A kiemelt szakágazatok, úgy mint a gépipar, az elektronikai ipar
stb. dinamikus termelésnövekedésének és export orientáltságának hatására a textil-
és ruházati ipar részaránya a termelés területén dinamikusan, az export területén
kisebb mértékben csökkenő tendenciát mutat, miközben a foglalkoztatáspolitikai
szempontból kardinális szerepét lényegében változatlanul megőrzi.
A hazai textil- és ruházati ipar - iparin belüli részarányának az utóbbi években
felgyorsult folyamatos térvesztése mára azt eredményezte, hogy az EU tagországok
iparszerkezeténél is kedvezőtlenebb helyzetbe került. Az EU országokhoz viszonyítva
- körülbelül azonos termelési részarányok mellett - a foglalkoztatott létszám
tekintetében lényegesen kedvezőtlenebb számokat tudnak felmutatni a magyar vállalatok,
ami egyúttal arra is utal, hogy a termelékenység területén még jelentős lemaradásaink
vannak. A statisztikai adatokat vizsgálva - különös hangsúllyal figyelembe véve
az 1995-1997 közötti időszakot - megállapíthatjuk, hogy a stabilizáció még mindig
nem fejeződött be és így az egyes szakágazatok fejlődési iránya még bizonytalan,
és egy-két kiemelkedő "sikertörténet" kivételével nem igazán kedvező
irányba mutat.
Világviszonylatban is jól megfigyelhető a textil- és textilruházati iparnak
a teljes ipari termelésen belüli arányvesztése. A textilipar termékszerkezete
átalakulóban van; a ruházati célú termékek gyártása egyre inkább háttérbe szorul
az egyéb, főleg műszaki-, lakás-, háztartási- és egészségügyi textíliák mögött.
Az EU-ban általában egyre nehezebb az ágazat helyzete, dekonjunktúrában van,
a kereslet mérséklődik, a távol-keleti import pedig egyre erősödik, hiszen viszonylag
mérsékelt áron, egyre jobb minőségű árut kínálunk. A magyar szakágazat számára
az Európai Unió (EU) textil- és ruházati iparának fejlődése rendkívüli jelentőségű,
hiszen az EU a legnagyobb kereskedelmi partnerünk. A magyar textil export 85
százaléka az EU országaiba irányul és ez a mennyiség az EU-ba irányuló teljes
magyar kivitel mintegy egynegyedét alkotja.
1.
ábra (forrás: TMTE)
A könnyűiparon belül a textilruházati
ipar súlya - a nemzetközi tendenciáknak megfelelően - a foglalkoztatottak számának
kivételével egyértelműen csökken, ám azok növekedésének mértéke már nem éri
el az 1980-as, sőt még az 1996-os szintet sem.
Reménykeltő azonban, hogy a növekedést mértékét tekintve - szakértői számítások
szerint - a tavalyi év során mindössze a kiugró mértékű növekedést produkáló
gépipar előzte meg a feldolgozóiparon belül a textil- és ruházati ipart. Erősödést
mutatnak a számok a versenyképességben is; 1999-ben az ipari termelésen belül
az exportra gyártott termékek aránya átlagosan 50 százalék körül mozgott, ugyanez
az arány a textil- és ruházati ipar esetében 64 százalék volt, ami még akkor
is kedvező értéknek tekinthető, ha figyelembe vesszük, hogy a szakágazatban
az export döntő hányada bérmunka-export tevékenységből ered.
A bérmunka tevékenység végzése, mint termelési forma évtizedek óta meghatározó
részét képezi a szakágazat termelésének. A magyar vállalkozások a fellépő forráshiány
miatt kényszerültek a bérmunka egyre nagyobb mértékű vállalására, mivel azonban
a vállalkozások a bérmunkát már nem kiegészítésként, hanem megélhetésként kényszerültek
választani, így a szakágazatnak a bérmunkáltatás negatív hatásaival is szembe
kellett néznie. A bérmunkát végző vállalatok kiszolgáltatottá váltak a piac
befolyásolását, a termékfejlesztést, az árakat illetően. A hazai beszállító
kapcsolatok szétzilálódtak, leépítésre kerültek a vállalatok önálló fejlesztő-,
modellező- és tervező kapacitásai. A kiszolgáltatottság következtében minimálisra
csökkent ezen cégek kereskedelmi tevékenysége, illetve az ezzel kapcsolatos
ismeretbővítés.
Ugyanakkor a bérmunkarendelések teljesítésére fordított kiadások maximum három
hónap alatt megtérülnek, és összegüket tekintve jóval kisebbek, mint az egyéb
termékek esetében. A hazai ruha gyártók nyugat-európai jelenléte így a jövőben
is alapvetően csak bérmunka formában tartható fenn. Ez azonban egyre nehezebb,
hiszen a magyarországi bérmunka már korántsem olcsó, a protugáliai szinttel
vetekszik, főleg a megnövekedett élőmunka költségek miatt.
Az Ipargazdasági Kutató által elvégzett felmérés adati alapján egyértelműen
megállapítható, hogy a vállalatok üzletpolitikai szempontból tisztán látják
a stratégiaváltás szükségességét azaz, hogy elengedhetetlen a bérmunka bizonyos
szintig történő leépítése és a saját anyagos gyártás súlyának emelése (40%-60%
volna körülbelül az ideális jelenleg és rövidtávon). Ugyanakkor konkrét terveikben
nem jelenik meg ilyen élesen a váltás, ami azt jelzi, hogy a szükségét látják
a változtatásoknak, de a lehetőségét nem. A lehetőségek alatt, elsősorban a
megfelelő makrogazdasági környezetet és mikroszintű finanszírozási lehetőségek
meglétét értjük.
Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a külföldi bérmunkáltatók, a korábbiakhoz
képest már nem Magyarországon kötik le teljes bérmunkagyártási igényüket, és
a bérmunka késztermékének csak elenyésző részét (általában azokat a nem első
osztályú termékeket, melyeket nem vesznek át a bérmunkát végzőtől) értékesítik
Magyarországon. A bérmunkáltatók részleges kivonulása tehát megkezdődött. A
bérmunkát végzők kiszolgáltatottsága egyértelműen és várhatóan csekély mértékben
csökken csak - hiszen kevesen tudják csak ellensúlyozni a bérmunkagyártást saját
anyagos gyártással.
Összességében megállapítható tehát, hogy az elkövetkező öt-hat évben a bérmunka
továbbra is az export meghatározó része marad, de a csökkenő mértékű bérmunka
megrendelések miatt csak bérmunkával az export nem növelhető, szükséges és elengedhetetlen
a saját anyagos gyártás folyamatos és erőteljes növelése. Fokozni kell a közvetlen
gyártó-fejlesztő kapcsolatokat, a szellemi és műszaki fejlesztés (K+F), valamint
a tudatos marketing tevékenységet.
A piaci szereplők jelenlegi helyzetét vizsgálva, azt mondhatjuk, hogy a textilruházati
iparban erőteljesen jellemző az alacsony termelékenységű mikro-, illetve kisvállalkozások
túl széles aránya, és elenyésző a hosszú távon fejlődőképes középvállalkozások
száma és súlya, nagy a rugalmatlan és korszerűtlen "gyármaradványok"
aránya.
Az ágazatban a fejlesztések igen nagy eltéréseket mutatnak a vállalkozások között,
a korszerűtlen többszörösen leírt technológiai gépek mellett éppúgy megtalálhatók
a legkorszerűbb eszközök is. A megvalósult beruházások egy része olyan fejlesztéseket
is tartalmaz, melyek a felszámolások során kerültek értékesítésre, így szakágazati
szinten nem jelentenek korszerűsítést.
A versenyképesség erősítésének egyik lehetséges módja tehát a beruházások, fejlesztések
fokozása, további lehetséges eszköze pedig az exportösztönzés, valamint a belföldi
piacra jutás és a belföldi piacon történő értékesítés elősegítése, támogatása.
Ez azért fontos, mert az egyre nagyobb számban megjelenő importőrök árelőnyüket
reklám segítségével is megerősítik, míg a hazai termelők itt is versenyhátrányba
kerülnek, mert nincs forrásuk a hatékony reklámtevékenységre. Ez pedig szoros
összefüggésben áll a meglévő saját innovatív kapacitások megőrzésével, illetve
újak kifejlesztésével. A versenyképesség záloga, ahogy azt már többször hangsúlyoztuk,
a saját anyagos gyártás részesedésének növelése, és a saját termékek értékesítése
belföldön és hosszú távon külföldön egyaránt. A hátteret biztosító, megfelelő
pénzügyi környezet megteremtése azonban csak hosszú távon, 5-6 éven belül képzelhető
el, ezért az elkövetkezendő időszakot fel kell használni a bérmunka tevékenységekből
nyerhető technológiai, műszaki és menedzseri ismeretek maximális kiaknázására,
a további kapcsolatépítésekre, a majdani értékesítési csatornák kiépítéséhez.
El kell sajátítani a rendszerszemléletű gondolkodást, bizonyos fogalmakat kiterjesztett
értelemben kell tudnunk kezelni.
Minden létező adottságokat figyelembe véve, a textilruházati ipar versenyképességét
erősítő tényezők a következők: évtizedes, jól ápolt kapcsolatok a bérmunkáltatókkal,
megfelelő termelési kultúra, megtörtént privatizáció, tulajdonosi szemlélet,
elfogadható mértékű külföldi tőke.
Ezzel szemben a versenyképességet veszélyeztető tényezők is jelen vannak, így
az elmaradott műszaki színvonal, az innovatív kapacitások elégtelensége, a fejlesztési
és termelési-működési tevékenység folyamatosságának hiánya, a kialakulatlan
marketing szemlélet, az alacsony infrastruktúra, alacsony termelékenység és
a magas járulék-terhek.
Struktúráját tekintve a magyarországi textilruházati ipar hasonló helyzetben
van, mint az EU textilruházati ipar összességében. A szakágazat versenyképessége
mindkét esetben a magas hozzáadott értékben, az innovációban, a modern technológia
alkalmazásában, a fejlett információ- és hírközlési technológiában rejlik. Ehhez
szükséges a beruházási tevékenység ösztönzése, a piaci igények pontos beazonosítása.
A kérdés csak az, hogy mindezen követelményeknek egyrészt a szakmai, gazdasági
és innovációs ismeretek, másrészt a technikai háttér tekintetében hogyan tudnak
az egyes szakágazatok vállalatai megfelelni - mennyire felkészültek erre a feladatra
és mennyire támogatják őket ez irányú törekvéseikben.